4. rész

Lucy pár nap múlva megtalálta álmai üzlethelyiségét, és ezzel elindult a cégalapítás útján. Diego irodájában ültek, Fer mellette volt, halkan figyelte az eseményeket. Már nem tárgyaltak, csak a papírokkal kellett végezniük, és az övé volt a hely. A lány úgy érezte, ennél boldogabb már nem is lehetne, minden pont úgy alakult, ahogyan elképzelte. Vagyis, sok munka várt rá, de ennek csak még inkább örült. Diego elé csúsztatta a bérleti szerződést, és ismertette annak tartalmát. Előző este már átrágták magukat rajta Nandoval, úgyhogy a lány tisztában volt minden pontjával, de azért meghallgatta a férfi mondandóját, nem szakította félbe. A kezébe vett egy tollat, majd aláírta, aztán Fer is, mint tanú. Diego gratulált a lánynak, majd ünneplésképp elhívta őt és a bátyját ebédelni. Lucy tudta mik lesznek a következő lépései, a napokban mindent előkészített. Így, hogy megvolt a helyiség bérlési szerződése is, másnap bejegyeztethette a vállalkozását. Kezdődhetett a munka nehezebb része. Kifestetett, és közben megrendelte a berendezéseket. Szerencsére pár nap alatt minden megjött, de még így is sok minden hátravolt. Majdnem minden este fáradtan feküdt be az ágyába, ha nem az üzletben volt, akkor Nandonál dolgozott. Egyik nap a fiú korábban hazaért, de a húgát nem találta otthon. Írt neki, hogy merre van, aztán Lucy azonnal válaszolt is, hogy kb.negyed óra múlva érkezik. Fer nem akart főzőcskézni, ezért inkább rendelt vacsorára pizzát. 20 perc múlva kopogtak. Nando meglepődött, nem gondolta, hogy ilyen gyorsan megjön az étel. Gyorsan fogta a kártyáját, és kisietett kinyitni az ajtót, de nem a futár álldogált ott, hanem az egyik legjobb barátja, Sergio. 

- Szevasz! -köszönt a fiú. -Megmondanád miért kerülsz már vagy 1,5 hónapja? Bejöhetek hogy megbeszéljük?-kérdezte zaklatottan.

- Szia! Persze gyere.-invitálta be vidáman Fer.
- Minek a hitelkártyád? 

- Ma este pizzázunk Lucyval. -mosolyodott el Nando. -nemsokára itt van. 

- Lemaradtam valamiről? Barátnőd van? -értetlenkedett Sergio.-Vagy ki az a csaj?

- Dehogy is, ő a húgom! -vágta rá Fer.

- Ja...hogy itthon van a húgod? -döbbent le Serg.

- Hazaköltözött pár hete, és nálam lakik, amíg nem talál lakást. 

- Na ne mond! -vigyorodott el Sergio, majd csücsörítve agyalni kezdett. 

- Ezt jobban teszed, ha befejezed most azonnal. -szólt rá szigorú pillantással Fer, majd bement a nappaliba. Sergio követte. 

- De micsodát? 

- Nem fogod kiakasztani. -terpeszkedett el a kanapén Nando, Serg pedig melléült.

- Miért tenném? 

- Mert nem bírjátok egymást? 

- 5 év telt el azóta, hogy láttam...

- Tudom, viszont valahogy az az érzésem, hogy most se fogtok máshogyan viselkedni egymással. 

- Sokat változott? 

- Mert? 

- Csak kérdezem. Mindegy, majd meglátom. 

- Nem maradsz, ne is álmodj róla. 

- Hé...te szégyellsz engem? -háborodott fel Sergio, Fer meg elkezdett nevetni. 

- Te nem vagy ép. 

- Jó, ezt tudtuk eddig is...szóval, mesélj már róla, mit keres itt? Nem úgy volt, hogy elhúzott örökre? 

- Senki se mondta, hogy elhúz örökre, Serg. 

- De, Luciana pont ezt mondta. 

- Ok, de most visszatért. 

- Miért nálad csövezik? 

- Nem talált eddig még normális lakást, én meg úgyis egyedül élek a ház pedig elég nagy kettőnknek is. Most indította be a vállalkozását, nem említettem neki, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy nálam marad még jó pár hónapig, mert nem fogja tudni eleinte a lakást és az üzletét is finanszírozni. Pénzt nem fogad el, nem tudok mit csinálni vele. 

- Szóval még mindig olyan makacs, mint régen. -állapította meg Sergio. 

- Igen. -mosolygott Nando. 

- Akkor csak miatta nem akartál velem találkozni? 

- Aha.

- Iker tud róla? 

- Igen. 

- Nem is említette. 

- Biztos elfelejtette. 

- Höh...azt kétlem. Szerintem direkt nem köpött. 

- Hagyd már. -röhögött fel Fer. -Amúgy amikor beszéltünk, hogy kinek mikor lenne jó összefutni, nem találtunk időpontot, mert mindketten elfoglaltak voltunk. Nem csak Lucy miatt nem értem rá. 

- De azért benne volt, hogy nem akartad, hogy lássam. 

- Szeretem a húgomat, és hm...hogy is mondjam...nekem nem célom, hogy elkergessem innen. 

- Most arra próbálsz rámutatni, hogy utál engem ennyi év elteltével is? 

- Hát....öööööööö...lehetséges...-húzta félre a szája szélét Fer, Sergio pedig hirtelen dühös lett. 

- Ez nem is igaz! Biztos nem!

- Miért ér meglepetésként? 

- Nem, nem!
- De.
- Az se jobb érzés, hogy titkolóztál előttem, és le akartál miatta koptatni.

- Figyelj, az az igazság, hogy van ahhoz közöm, hogy hazaköltözött, mert én győztem meg arról, hogy sokkal szuperebbül fogja itthon érezni magát a családja körében, mint Londonban egyedül. Nem volt szándékában otthagyni a menő állását, és most segítenem kell neki, támogatnom kell őt minden értelemben. Nincs szüksége arra, hogy még te is felzaklasd. Én szívesen találkozom veled bármikor, viszont kérlek, hagyd békén a húgomat! -magyarázott hevesen Fer.

- Ó Fer, mennyire édes vagy! A nagy és védelmező bátyó! -ámult Serg.

- Gúnyolódj csak, lehet hogy így van, de ezt meg kell értened, és felfogni. Ez a helyzet.

- Fer nem tudom, hogy hogyan látod őt magad előtt, de szerintem, a kishúgod maga is meg tudja védeni magát, nem kell ennyire védened és elzárnod mindenkitől, akitől félted. 

- Dehogy zárom el, miket süketelsz? Azt csinál amit akar, csak nem szeretném, ha még idegesebb lenne. Nem hiányzik ez most se neki, sem nekem. 

- Micsoda? 

- Régen mi volt? Te és Lucy egy légtérben: egyenlő a balhéval!

- Honnan tudod, hogy folyton vitáznánk, eltelt egy csomó év! Sokat változtam, szexisebb, izmosabb lettem, lehet, első látásra belém zúgna. 

- Ez meg a másik. Felejtsd el, hogy rámászol...

- Nagyon rosszul esik, amiket mondasz. 

- Fogd már fel, hogy én csak Lucy érdekeit nézem! -emelte fel a hangját Fer.

-  Nando figyelj. -kezdte Sergio, de akkor Lucy hazaért. 

- Szia bátyó! Tudnál nekem segíteni, kérlek? -kiabált be a házba. Fer kiszaladt a lányhoz, majd egy pillanat alatt visszatért. Serg észrevette, hogy egy csomó cucc volt a kezében. A fiú ledobta őket a nappaliban, majd megint elhúzta a csíkot. Sergio is felállt, de toporgott pár pillanatig az ajtóban, mert nem igazán tudta, mitévő legyen. Lucy valamit nagyon magyarázott Nandonak a kocsinál, aki csak bőszen bólogatott, aztán jól megpakolva, rohamléptekkel elsietett Serg mellett. Sergio úgy döntött, hogy ő is besegít, kicsit ijedt arccal somfordált oda Lucyhoz. A lány közönyös hangon köszönt, majd adott neki is két szatyrot, és utasította, hogy vigye be. Sergio azon agyalt, vajon tudja-e Lucy, hogy ő az. Eléggé sötét volt, régen nem találkoztak, biztos, hogy nem ismerte fel. Vagy mégis? Ha mégis, normálisan viselkedett. Bár cipekedett, nem izgatta, ki Nando barátja. Besétált a házba, Fer pedig megmutatta neki, hova tegye a nála levő zacskókat. Lucy közben eltűnt.
- A húgod kifosztott pár üzletet...boltkóros? -mutatta az ujjával körözve a feje mellett Serg, hogy Lucynál valószínűleg elmentek otthonról.
- Ne már. -röhögte el magát Fer. -A vállalkozása miatt vásárolt...valamiket...gözöm sincs, mik ezek. Tegnap elmesélte este, merre lesz ma, de olyan fáradt voltam, hogy a felét se fogtam fel.
- Ez ciki. -sziszegett Sergio. Csengettek, Nando pedig kiszaladt, hogy átvegye a pizzát. Lucy beszáguldott a nappaliba, épp Nandohoz szólt volna, de akkor megpillantotta Sergiot.
- Szia, köszi, hogy segítettél, én L...-akart volna bemutatkozni a lány, de elakadt a szava. -Te hm...ismerősnek tűnsz...ó...ó...
- Szia Luciana. -vette elő a legcsábosabb mosolyát Sergio, mire Lucy először teljesen elképedt, aztán pár másodperc múlva hirtelen bólintott, elejtett egy vigyort, aztán otthagyta. Sergio nem igazán értette, hová ment.
- Nando. -kapta el a fiút a konyhában Lucy. -mit keres itt Sergio Ramos?
- Ó, hát az úgy volt...-kezdte Fer, Lucy pedig láthatóan teljesen kikészült, és próbált nem felrobbanni.- Azt hittem, nem lesz vele gondod, mivel ő is cipekedett és akkor észrevetted, hogy ő az...
- Totál sötét volt odakint, mit láttam szerinted? Semmit! Valakinek a kezébe nyomtam valamit a csomagtartóból, az volt a lényeg, hogy vegye el tőlem!
- És mégis mi bajod van azzal, hogy itt van? Az én haverom. Eddig nem zavart fel sok vizet...vagy igen? Mert szerintem nem. Nyugodj már le!
-  Azt hiszem, ma fent eszem meg a pizzám. -kapta fel a pizzás dobozt Lucy morcosan grimaszolva.
- Ne gyerekeskedj! -húzta el a száját Fer. -Serg, kérsz kaját? -kiabált a fiúnak, mire az azonnal megjelent a konyhában.
- Vicces, hogy neked is ma van a "bármit ehetsz" napod, Fer. -mosolygott a fiú. -Igen, kérek szépen, ha nem probléma.
- Nagyot kértem, simán megosztozhatunk rajta.
- Szuper. -mondta boldogan Sergio, miközben le se vette a szemeit a Fer mellett puffugó Lucyról.-Megkérdezhetem, mi van azokban a zacskókban, amiket behordtunk? -érdeklődött a lánytól.
- Hm...-sóhajtott nagyot Lucy. -Menyasszonyi ruhákat fogok varrni, és ahhoz kell egy csomó fajta anyag, meg gyöngy, ilyesmik. Illetve ékszereket is készítek, és ahhoz alapanyagok. -válaszolt a lány szenvtelen hangon.
- Wow. Egyedül szerzel be mindent?
- Igen, ezt így szokás. -kuncogott fel Lucy. -vagy nem?
- Gondolom. -jegyezte meg Nando.
- Nos, én felmegyek a szobámba, majd azokat holnap elpakolom, rendben bátyó? Éhen halok.
- Miért nem eszel velünk? Nézünk szerintem egy filmet Ferrel. -ajánlotta fel Sergio, mire Lucy és Fer is kérdőn bámult rá.-Van itthon söröd? Úgy innék egyet. Lucy? -vigyorgott, mire Nando a szemeit forgatva fogott két tányért, meg szalvétát.
- Vegyél ki a hűtőből amit akarsz. -jegyezte meg, aztán mindent ami a kezében volt a pizzás dobozra tette, és otthagyta őket.
- Jó étvágyat. -mondott ennyit Lucy, majd fel akart iszkolni a szobájába, de Sergio elállta az útját.
- Sajnálom. -nézett rá bűnbánóan.
- Azt, hogy itt vagy? Semmi vész, Nando a haverod, én meg vendég vagyok, azt hív ide, akit akar. Még ha te is vagy az.
- Nem csak azt...szeretném, ha megbocsájtanál nekem...mindenért.
- Régen megkeserítetted az életemet. -közölte Lucy könyörtelenül.
- Megértem, ha még mindig utálsz.
- Akkor oké. Megehetem végre a pizzám, mielőtt még kihűl?
- Szólok neked előre, nem fogom feladni! -kiabált a lány után Sergio, de Lucyt nem izgatta. Sergio kivett két sört a hűtőből, majd lehuppant Fernando mellé, aki magában vihogott. -mi bajod?
- Komolyan azt gondoltad, hogy majd a húgom ideül hozzánk sörözni és dumcsizgatni? -gúnyolódott Nando.
- Igen. -mosolygott Serg, Fer pedig hangosan felröhögött.
- Mekkora egy állat vagy! No egyél inkább, ha már meghívattad magad vacsorára. -rakott két szelet pizzát Sergio tányérjára Fer, és bekapcsolt egy filmet.