Lucy teljesen belemerült a fiúval való csókolózásba, azt szerette volna, ha Iker többé soha nem engedi el. Sok minden járt a fejében, teljesen összezavarodott. Folytatni akarta a vad smárolást, és még szorosabban húzta magához a fiút. Aztán azon nyomban el is szégyellte magát, mert Ikernek komoly kapcsolata volt egy csodaszép nővel. De mégis csak Iker volt az! Iker, akit láthatóan még mindig nem tudott elfelejteni. Az a hihetetlenül helyes srác, akit örökké szeretni fog. Pár pillanat múlva, Iker ledöntötte a lányt a kanapéra, Lucy pedig rögtön feleszmélt, és felülve eltolta magától. A fiú értetlen arcot vágva beszívta az alsó ajkát, nem tudta, mi történt.
- Mi a baj? -kérdezte Lucy keze felé nyúlva, de az gyorsan elült az egyik fotelbe, és bűnbánó arcot vágott.
- Az, hogy ezt...nem...szabadna csinálnunk. -motyogta idegesen Lucy, közben látszott a pillantásán, mennyire vágyakozik Iker után.
- Hidd el, tudom, hogy mit akarok. És az is szemmel látható, amit te.
- Egy dolog amit szeretnék. Viszont nem biztos...
- Lucy. -csóválta el a fejét Iker. -figyelj ide. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nem történt volna mindez, ha nem éreznénk még mindig egymás iránt ezt a durva vonzalmat. Hozzám tartozol...én pedig hozzád. Régen is így volt, de egyikünk sem lépett, csak amikor már késő volt.
- Lehet, hogy így van...
- Biztos, hogy így van.
- Jó, és akkor most mit fogsz tenni? Felborítod miattam az egész életed?
- Még nem tudom! -csattant fel Iker.
- De azért simán lefeküdtél volna velem, csak úgy...
- Bocs, de nem bírtam gondolkozni! Amióta megláttalak ott a lépcsőn ülve, folyton csak rajtad jár az eszem! Semmi más nem tud lekötni, csak az, hogy veled legyek! Nem tehetek róla.
- Oké, viszont ez nem változtat a jelen helyzeten, addig nem lehet semmi közöttünk, amíg neked van valakid. Értsd már meg! -csóválta a fejét a lány.
- Oké. -bólintott nagyot sóhajtva a fiú.
- Én nem akarom, hogy elhagyd miattam Evát. Nem kérnék tőled ilyet soha.
- Nagyon elszomorít, hogy nem akarsz értem harcolni. -kelt fel Iker, és elindult a bejárati ajtó felé. Lucy követte.
- Nem arról van szó, hogy nem küzdenék érted, ha más lenne a helyzet.
- Persze... -mondta sértetten Iker. -jobb lesz, ha hazamegyek.
- Sajnálom... -válaszolt szomorúan Lucy. -Iker, kérlek, érts meg.
- Aha...jó...majd próbálom. -bólintott a fiú megtörten, majd elhúzta a csíkot.
Lucy másnap csüggedten és fáradtan ment be az üzletbe, mert az éjszaka folyamán nem sokat aludt. A fő ok az volt, ami este Ikerrel történt. Mielőtt elkezdett dolgozni, besietett reggelit és kávét vásárolni a szemben levő étterembe. Előző nap látta, hogy pékárút is árusítanak a benti részben, és pár ember elvitelre kérte a kávéját. Szerencsétlenségére, egy ismerős arccal találta szembe magát a pult másik részén, épp a nagy kávégépet püfölte.
- Mozdulj már meg, te hatalmas dög! -vinnyogta a pincérnő, barna, nagyon göndör fürtjei szanaszét álltak az arca körül. -Ezt nem hiszem el! -puffogott hangosan, majd megfordult, és azonnal lemeredt. Lucy meglátta, hogy van névtáblája, ami szerint Haydenek hívták. -bocsánat. -mondta gyorsan a lány Lucynak. -ezt nem kellett volna hallania.
- Semmi baj. Ugye nem most romlott el? Nagyon szükségem lenne egy tejeskávéra.
- Csak nyugalom, intézkedem.
- Fel ne robbanjon. A múltkor elgáncsoltam, ma tönkremegy a kávéfőző...
- Igen, valószínűleg maga hozza rám a balszerencsét. -kacagott fel Hayde, aztán Lucy is. -Egy pillanat, és jövök. -szaladt el, majd visszatért egy hosszú szakállas férfivel, aki elkezdett morcosan pampogni, amiért segítenie kellett. Mivel nem tudták rendbe hozni a gépet, abban maradtak, hogy Lucy kicsit később átnéz. Pár óra múlva valaki kopogott az üzlet ajtaján. Lucy gyorsan kinyitotta, majd megpillantotta Haydet. Egy nagy papírpoharat és egy csomagocskát tartott a kezében. -hú, szuper...jó helyre jöttem, megtaláltam! -vigyorgott a lány. -ezt Önnek hoztam. Egy kis engesztelő ajándék az elmulasztott reggeli miatt.
- De hát, nem kellett volna! -ámult Lucy. -miért kapom?
- Semmiség. Igazság szerint kicsit megijedtem, hogy soha többet nem jön át hozzánk.
- Biztos fogok még Önöknél ebédelni, a múltkori étel is nagyon finom volt. Most is eléggé éhes vagyok, viszont nagyon belemerültem a munkába, és emiatt fel se tűnt, hogy korog a gyomrom.
- Akkor egye meg ezt, az anyukám készítette, aki kiváló szakács.
- A maguké az étterem?
- Igen, az édesapám volt, akivel reggel összevesztem a hülye kávégép miatt.
- Bejön szétnézni?
- Ha nem túl nagy probléma...
- Jöjjön csak. -bólintott mosolyogva Lucy, Hayde pedig belépett az üzletbe, és leesett az álla. A lenti rész már majdnem kész volt, csak a ruhák hiányoztak az állványokról és a próbababákról.
- Gyönyörű a bolt.
- Köszönöm.
- Mikor nyit ki?
- Még legalább egy hónap szerintem. A ruháim készülnek, illetve más tervezőktől beszerzésben vannak, és a dekorációhoz is szükséges pár dolog.
- Milyen ruhák?
- Menyasszonyi ruha üzlet lesz.
- Hú ez csodás!....Én annyira imádom őket!
- Tényleg? Mit szeret bennük?
- A csipkét leginkább, az esésüket...
- A habos-babos bálit vagy inkább a szűk, elegáns darabokat kedveli?
- Mindkettőt.
- Hát, ha megnyitok, nyugodtan átjöhetne néhanapján. Hátha talál magának is valamit.
- Ó, emiatt mondja? -vigyorodott el Hayde, miközben felmutatta a gyűrűs ujján levő csillogó ékszert.
- Miért, nem eljegyzési gyűrű?
- Ezt az édesanyámtól kaptam. Az övé volt, apukám adta neki az eljegyzésükre, 20 évvel ezelőtt.
- Nagyon romantikus.
- Szerintem is. Kiskoromban még hordta, mindig órákig bírtam nézegetni. Amikor 18 lettem, megkaptam ajándékba tőlük.
- Ez igazán kedves, és megható.
- Igen, irtó boldog voltam.
- Szóval, nincs barátja?
- Tegeződhetnénk? Szerintem kb. egy korosztály lehetünk.
- Jaj, persze! -kacagott Lucy. -Szia, én Luciana Torres vagyok. A barátaimnak, ismerőseimnek csak Lucy. -nyújtott kezet a lánynak.
- Hello, Lucy, én Hayde Vega vagyok. -mosolygott. -amúgy 23 éves.
- Neeee, én is!
- Mondtam én, hogy kb. ugyanolyan idősek lehetünk.
- Ügyes vagy a kor megállapításában.
- Igen, szokták is mondani. Egyébként van barátom...2 éve, de nem úgy néz ki, mint aki meg akarná kérni a kezem. És nem is mondanék neki igent.
- Miért nem?
- Nem tart még ott a kapcsolatunk. Túl sok mindent szeretnék még elérni az életemben, illetve megtenni, mielőtt családom lesz, és ezzel ő is így van. Csak megvagyunk együtt. Egyelőre nem bonyolítjuk tovább a dolgokat.
- Értem.
- Sok dologgal foglalkozom így is egyszerre. Pár hete besegítek apuéknak az étteremnél naponta pár órát, de ahogyan az látható, marha béna vagyok.
- Amikor elesett, sajnos erősen benne voltam én is. -vigyorgott Lucy.
- Rossz pillanatban nyújtózkodtál. -mosolygott Hayde.
- Igen, de Iker megijesztett, és hirtelen mozdulat volt.
- Aaa..őőőő a barátod?
- Igen.
- Hallottam egy kis foszlányt a beszélgetésből, fura volt. Biztos hogy csak egy egyszerű barát?
- Van múltunk.
- Tutira valamelyikőtök többet érez, mint barátság.
- Vagy mindketten.
- Akkor miért nem vagytok együtt?
- Ez nagyon bonyolult.
- Majd egyszer elmesélhetnéd.
- Oké. Mit tanultál amúgy?
- Sok mindenbe belekóstoltam már. A középiskolában pl. balettoztam, sok versenyt is nyertünk a csapatommal, de egy év után meguntam, és abbahagytam. Utána elkezdtek nagyon érdekelni a művészetek, festettem is, illetve művészettörténetet tanultam a fősulin. Azt el is végeztem. Akkor kóstoltam bele a fotózásba. Ez az egy a mai napig megmaradt, mint hobbi. Állítólag eléggé jó vagyok benne, és nagyon szeretem. Aztán elvégeztem pár tanfolyamot. Pl. dolgoztam kutya kozmetikában, állatmenhelyen, mert odavagyok az állatokért. Van otthon 2.
- Hű, ez aztán nagyon érdekes!
- Úgy gondolod? Anyuék máshogyan vélekednek erről.
- Szeretnék, ha végre megtalálnád azt, ami valójában érdekel?
- Igen. Szerintük csak tengek-lengek. Semmit se fejezek be, sehol se maradok meg, ami nekik idegesítő, és féltenek is, hogy mi lesz velem, ha már ők nem lesznek.
- Nincs testvéred?
- Van egy nővérem, de ő Sevillában él. Tanár.
- Te még a szüleiddel élsz?
- Nem, saját lakásom van, Daniellel, a pasimmal élek együtt. Na ő, totál készen van az állat mániámtól, mert amint meglátok egy ebet, azonnal be akarom fogadni! De hát mit tegyek, ha annyira aranyosak!
- Ebben egyet értek veled. Sajnos nekem nincs háziállatom. Nemrég költöztem haza Londonból, ahol 5 évig éltem, most a bátyámmal lakom együtt. Ő szeretne majd egy kutyát, de szerintem addigra elmegyek tőle. Ő a buldogokért van oda. -vigyorgott Lucy.
- Jaj, az egyik nálunk is ilyen fajta. Norman. Horkol. -kacagott Hayde.
- Én próbáltam már meggyőzni Fert, hogy ne ilyet válasszon...
- Nagyon cukik pedig. Probléma minden állattal van.
- Ő is ezt mondja. Na mindegy, ő tudja. Minden könyvet elolvas majd róluk úgy is.
- Könyvmoly?
- Csak szeret mindenre felkészülni...a lehetetlenre is. -vigyorgott Lucy.
- Ahaaa...-bólintott Hayde, Lucy orrát pedig megcsapta az az isteni illat, ami a zacskóból jött, amelyet az újdonsült ismerősétől kapott. Kinyitotta, és beleharapott a pisztácia krémes croissantba.
- Ez nagyon finom. -mondta azonnal.
- Anyu nagyon ért hozzá. Olasz. Nem is értem. Ők apuval annyira értenek a vendéglátáshoz! De én nem. Azt gondoltam, beletanulok. Szívesen segítek nekik bármikor. Viszont amióta itt vagyok, csak bénázok. Kezdtem a konyhában, ahol anyu az elején türelmes volt, utána közölte, hogy inkább pincérkedjek, mert csak feltartom. Pincérként pedig ilyenek történnek, mint a múltkori eset veled...a kávégép is utál!
- Lehet, hogy csak az elején nehéz.
- Nem tudom...annyi helyen dolgoztam már, és mindegyikbe beletanultam, furcsa mód szerettem is őket! Ez valahogy nem megy.
- És most keresel valami másmilyen állást?
- Beugrós vagyok pár helyen, nincs konkrét munkahelyem. Szóval, igen.
- Mennyire érdekel a divat?
- Menyasszonyi ruha divat?
- Aha.
- Az nagyon. Miért?
- Nemsokára szükségem lesz egy asszisztensre. De ez 8 órás állás.
- Én csak reggelit hoztam, nem vártam semmi ilyesmi viszonzást. -nevetett fel Hayde, Lucy pedig elvigyorodott.
- Pedig meggyőztél.
- Hú...gondolkozhatom rajta?
- Természetesen.
- Mennyi időm van?
- Egy hét? Kettő? Nézz be, ha döntöttél. Úgy volt, hogy meghirdetem az állást az újságban meg a neten, viszont szerintem te megfelelnél ide, és jól kijönnénk. De ha azt mondod, nem, az sem lesz probléma, jó? Ez csak egy lehetőség.
- Emiatt ki kell harcolnom neked anyuéknál egy kisebb kedvezményt. -vigyorgott Hayde, Lucy pedig elkezdett nevetni. -Van a tévében egy menyasszonyi ruhás show, a kedvenc műsorom. Itt is majd feketében kell lennünk?
- Nem. De azért csinosan kell öltözni. Nem tervezem, hogy lesz előírás, vagy ilyesmi...
- Szuper...nemsokára adok választ. -bólintott Hayde.
- Gyere, megnézed, amin éppen dolgozom?
- Igen, persze, viszont utána mennem kell, mert apa megöl. Ilyenkor elég sokan vannak az étteremben.
Lucy későn ért haza, Fer pedig már várta, hogy beszélgessenek. Természetesen elsőre mindketten kihagyták a sztorijaikból az előző este történteket, kerülték a témát. Lucy persze nem bírta ki, kb. 10 perc után rákérdezett, merre is leledzett a fiú előző éjszaka. Merthogy nem aludt az ágyában reggel, amikor Lucy benézett hozzá.
- Említettem előtte nap, hogy bulizni megyek. -magyarázkodott Nando. -Még kérdeztem is, hogy nem csatlakozol-e. Te meg azt válaszoltad, ha ott lesz Mr. Kretén, akkor tutira nem. -mosolygott.
- Hú, tényleg. Kiment a fejemből. -vigyorgott vissza Lucy.
- Rám írhattál volna nyugodtan, hogy mi a helyzet.
- Nem akartalak zavarni a randid közben. -szólta el magát a lány, majd lemerevedve bámult a bátyjára.
- Milyen randiról beszélsz?
- Ö...izé...hát nem szedtél fel valakit? Nem jöttél haza.
- Aha...-fürkészte a húgát Nando. -Na jó, ki vele, mit tudsz, és kitől?
- Az úgy volt...
- Lucyyyyyy....-sziszegte a fiú.
- Oké, oké. Iker meglátogatott, és ő köpte el, hogy Oliviával találkozgatsz.
- Mit keresett itt Iker este?
- Hé, most arról dumáljunk, hogy te miért jöttél össze újra azzal a nővel.
- Nem jöttünk össze, csak néha...
- Jó. -fintorodott el Lucy.
- Ne vágj már ilyen képet, húgi.
- Milyen képet?
- Mint aki azonnal elhányja magát. Én is grimaszolhatnék Iker miatt.
- Mégis miért?
- Figyelj, eddig nem akartam beszólni és említeni...de hát anno állandóan egymás nyakán voltatok. Mindenki tudta, hogy van valami közöttetek.
- De hát tényleg csak barátok voltunk.
- És akkor amit Sergio a bulin felolvasott az nem Ikerről szólt?
- Jó! -kiáltott fel Lucy, Fer pedig összerezzent ijedtében. -Belé voltam zúgva, de komolyan nem történt soha közöttünk semmi.
- Tegnap?
- Tegnap se.
- De akartad?
- Mikor lettem én a célpont helyetted?
- Ikernek? Bah...
- Nem! Te voltál terítéken, amiért titkoltad előlem, hogy Oliviával fogsz etyepetyézni.
- Biztos, hogy nem hiszem el, hogy Iker meg te csak dumcsizgattatok egész éjszaka...
- Oké, terelj csak.
- Amiatt nem szóltam róla, mert nem akartam, hogy kiakadj. Iker meg mióta ilyen pletykás?
- Dumáltunk, és azt hitte, tudom.
- Miért kéne mindent megosztanom veled?
- Nem kell...
- De rosszul esik?
- Nem. -morogta Lucy, majd otthagyta Fert.